Akkor jöjjön egy kicsit újabb, egy kicsit másabb. Long Distance Calling. német banda, prog/post-rockot játszanak, szóval azért itt megfigyelhető zúzás is, na jó, nem egy bivaly post-metál banda, de aki szelídebb post rockhoz szokott hozzá, annak ez zúzás lesz, viszont roppant igényes zúzda ám, hosszú elszállásokkal, ahogy azt kell. Csak ajánlani tudom.

Akkor még egy mainstream zenekar a stíluson belül....A Giaa sokkal másabb mint az előző két zenekar. Erőteljesebb, másra helyezik a hangsúlyt, illetve instrumentálisak, de nagyon rendben van az egész, volt szerencsém koncerten is hallgatni/látni őket, nagy élmény volt, favoritok.

Ha már Sigur Rós, ha már Izland (bár ezt az előző postban le se írtam…) akkor nem árt megemlíteni a „kistervérüket” az Amiinát. 4 derék, bájos leányzó gondoskodik a fül élveztetéséről, elég jól csinálják, egyébként a Sigur Rósal is szoktak együtt zenélni. És persze ez is elég súlyos, nem szeretem ezt a szót használni, de hangulatzene.  Legalábbis sokak elmondása szerint. Szerintem egyszerűen csak szép.

Talán az egyik legismertebb post rock együttes, legalábbis ha a youtube-nézettséget illetve a last.fm-et vesszük számításba. Szerintem a last.fm mérvadóbb egy picit, de nem is ez a lényeg. Nem titkolom, nekem ők a kedvenceim ebben a műfajban. Nagyon furcsa lesz elsőre, sokkal furcsább mint az eddigiek, de ehhez idő kell. Szokni kell, emészteni, nem véletlenül ezt a lemezt ajánlom, talán a legsúlyosabb lemezük és teljesen hibátlan. Gyönyörűséges számok, roppant magas szintre járatott melankolikus beütés. Az énekes rohadt magas énekhangja elvből beteszi a legtöbb embernél a kaput, azonban nem érdemes szerintem „feladni” a velük való ismerkedést, mert igazi kuriózumnak számítanak a mai zenei világban. Róluk is lesz még szó, azonban ha kéne pontot adni, hogy miket mennyire ajánlok, ők biztosan tízet kapnánk a tízből.

Ismét egy idősebb versenyző, nekik is az utolsó lemezük. Azt kell róla tudni, hogy viszonylag könnyen hallgathatóak, nem olyan súlyosak mint mondjuk az előző alakulat, experimentálisak, ének akad itt-ott és kész tragédia hogy nem készült több albumuk.

Ismét egy  fura név, ismét egy zseniális banda. Szépen lassan közeledünk azért a műfaj mainstream vonulata felé, bár ez elég hülyén hangzik ha post rockról van szó, még a legismertebbek is viszonylag ismeretlennek számítanak a hazánkban. Ez az album viszont nagyon korrekt, a billentyűs nagyon ott van, meg úgy minden egyéb. Lehangoló, akárcsak az élet. Hallgassátok.

Egy fiatalabb társulattal folytatnám a sort, az újabb bandák közül az ismertebbek közé tartozik a 65daysofstatic. Jellemzőek egyébként a nagyon furcsa együttesnevek, ez még nem is annyira durva kategória, a lemez viszont elborult, depresszív, a Retreat! Retreat meg egészen elképesztő.  Lesz még róluk szó.

Megint egy viszonylag korai lemez, egy első hullámosnak számító post rock bandától. Az ausztráliai trió eme nagyszerű lemezét ajánlom nektek. Teljesen instrumentális, van itt minden, hegedű, hatalmas elszállások és semmi ének. És ismét egy „muszáj” hallgatni kategória.

És itt is van a "hivatalos" indító. Leginkább erre a lemezre mondják azt hogy az első igazi post-rock album. Hosszú számok, kevés ének, kísérletezős jelleg, gyönyörűen kúszó, mélabús dallamok. Na, valami ilyesmi ez, persze a spektrum nagyon széles, a lényeg viszont hogy ez a lemez alapmű a post-rock szerelmeseinek.

Első poszt, lássuk a nyertest. Talk Talk. Az a helyzet hogy őket (is) tartják a műfaj "megteremtőinek". Ez még bőven az emészthetőbb kategória, lesznek ennél sokkal súlyosabb művek is, egy olyan embernek teljesen jó aki csak most ismerkedik a műfajjal. Bátran tudom ajánlani a húszéves albumot, ami talán a műfaj legöregebb lemeze, még ha annyira nem is hasonlít a mostani post rock zenékhez.

Így elsőre, írnék egy kicsit a műfajról, tényleg csak nagyon vázlatosan, mert egyrészt nincsenek komoly ismereteim, másrészt másolgatni meg nem szeretek más oldalakról. A post rock papíron az alternatív rockzene egyik nagyon fiatal ága, még a 20. évét sem töltötte be. Ennyi a történet. Egyébként ezt nem kell túl komolyan venni, képlékeny a műfaj, de egész könnyen rá lehet ismerni, ha meghallgat az ember pár ilyen zeneszámot. Fontos jellemzője még hogy rengeteg az instrumentális dal, általában hosszabbak a zeneszámok, mint egy „normál” alter/rock esetében, és jellemzőek a nyomottabb hangulatú szerzemények. Jó olvasgatást.